Lehet, hogy meglepő, de a magyarok meglehetősen jók amerikai footballban. Természetesen nem arra gondolunk, hogy a Győr Sharks mondjuk kiállhatna a New England Patriotsal, és egyelőre Európában sem tartozunk az élmezőnyhöz. Azonban egyéni szinten számos legendás magyar származású játékos és edző tevékenykedett a sportágban. Nyolcan - játékosok, edzők és egy klubtulajdonos - tagjai a Football Hall of Fame-nek, azaz az Amerikai Football Hírességek Csarnokának. Most induló sorozatunkban az amerikai football legnagyobb magyarjai előtt kívánunk tisztelegni.

Don Shula az egyik legkiemelkedőbb távolba szakadt hazánkfia, aki valaha football pályára lépett. Szorgalommal és akarattal sok mindent el lehet érni, azonban az NFL történetének legsikeresebb edzőjéből csak egy lehet. Donald Francis Shula 1930. január 3-án láttam meg a napvilágot Grand River városkában, Ohio államban. Szülei, Shula Dániel és Miller Mária Magyarországról kivándorolt katolikusok voltak, akik mindmáig a legnagyobb magyar közösséggel rendelkező Cleveland városa mellett telepedtek le.

Tényleg magyar?

Don Shula olyannyira magyar, hogy igaz csak törve, de beszél is magyarul. A kilencvenes években André Adler jelenleg Magyarországon tevékenykedő sportriporter, az ESPN Brasil szakkommentátoraként egy sajtófogadáson váltott is pár szót magyarul az akkor már hetvenes éveiben járó Shulaval.

Shula 11 évesen kezdett el focizni, azonban szülei egy csúnya arcsérülés után eltiltották a játéktól egy időben azzal, hogy első állását is elvállalta. A fiatal Shulát ez nem tartotta vissza, a szülői engedélyre ráhamisította apja aláírását, és középiskolai játékát addig titkolta, amíg végzősként kezdő nem lett csapatában. Érettségi után helyi John Caroll University irányítója lett, majd 1951-ben a Cleveland Brownshoz írt alá. Az NFL-ben már a védelemben játszott, több-kevesebb sikerrel, azonban meghatározó játékos sohasem lett csapataiban. 1953-ban a Baltimore Coltshoz igazolt, majd négy évvel később a Washington Redskins játékosaként fejezte be pályafutását.

Első edzői állását a prominens University of Virginianál vállalta, itt a defensive backekkel (leggyorsabb, elsősorban a passz elleni védelmet jelentő védők) foglalkozó segédedző volt egy évig. A következő szezont már a University of Kentuckynál töltötte hasonló pozícióban. Egy év után innét is továbblépett, a 1960-ban az NFL-es Detroit Lions védelmének irányítója (defensive coorrdinator) lett, közvetlenül a vezetőedző alatti pozíciót betöltve. Három évvel később, amikor korábbi csapata a Baltimore Colts vezetőedzői posztja megüresedett, Carroll Rosenbloom tulajdonos felkérte a csapat irányítására. Kinevezése nagy vihart kavart a városban, mivel 33 évesen túlságosan fiatalnak tartották a feladatra.

Azonban első szezonját rögtön sikerként könyvelték el, 8 győzelemmel és 6 vereséggel végzett a csapat 1963-ban, majd egy évre rá már 12-2-t ért el a Colts és Shula megkapta első Év Edzője díját a hatból. Hét évet töltött a Colts élén, ez idő alatt 71 győzelmet, 23 vereséget és 4 döntetlent kiharcolva. Noha John Unitas személyében egy legendás irányító dolgozott a kezei alatt, a rájátszásban nem sikerült igazi sikert elkönyvelniük (két győzelem öt meccsen). Két vereségük is olyan bajnoki döntőkben született, ahol a Colts volt esélyesnek kikiáltva. 1964-ben a Cleveland Brownstól kaptak ki 27-0-ra, míg a III. Super Bowlban egy másik magyar származású legenda, a Joe Namath irányította New York Jets verte őket 16-7-re.

1969-ben Shulát a Miami Dolphins vezetőedzőjének nevezték ki és itt teljesedett ki igazán pályafutása. A hetvenes évek Miami csapatai nagy tehetségeket vonultattak fel, a támadófaluk és futóik a legjobbak közé tartoztak, biztos kezű irányítókkal, kiváló elkapókkal és egy igazi gépezetként együtt mozgó védelemmel dolgoztak. Külön említést érdemel Larry Csonka, a Dolphins futójátékosa, aki szintén magyar származású és Shulahoz hasonlóan a Hall of Fame tagja.

Második szezonjában Dél-Floridában a Super Bowlba vezette a Delfineket, igaz ekkor még vereséget szenvedtek a Dallas Cowboystól. Az 1972-es év viszont már az övék volt, menetelésükre mindmáig „A Tökéletes Szezon”-ként emlékeznek. Veretlenül, 14 győzelemmel hozták az alapszakaszt Shula fiai, majd besöpörték a hátralevő három rájátszás meccsüket is, 14-7-re megnyerve a Super Bowlt a Redskins ellen. Egy évvel később, ugyan két vereséget elszenvedve az alapszakasz során, de megvédték bajnoki címüket a floridaiak, amire mindmáig csak hét csapat volt képes.

A hetvenes években Shula csapata 60 meccsen keresztül nem kapott ki kétszer egymás után, 53-7-es mutatót felvonultatva. Egyetlen vesztes szezonjuk az évtizedben az 1976-os volt, amikor csak hat meccset tudtak nyerni. A csapat aztán ’77-ben újra feltámadt, 10-4-es mutatóval jutottak a rájátszásba. Shula 1996-os visszavonulásáig csupán egyetlen újabb mínuszos szezonjuk volt, 1988-ban.

1983-ban Shula a draft (egyetemi játékosok választása) 27. helyén kiszúrta magának Dan Marino-t, aki minden idők egyik legsikeresebb irányítójává vált kezei alatt. Shula korábban a futójátékot részesítette előnyben, azonban érezte a változások szelét az NFL-ben. Egy év alatt annyira sikeresen alakította át csapatát a passzjátékhoz, hogy 1984-ben Marino szinte minden lényegi passz rekordot megdöntött, és a Dolphins ismét Super Bowlba jutott, igaz ott vereséget szenvedett a San Franciso 49ers gárdájától.

Don Shula 33 évet töltött az NFL-ben vezetőedzőként, a bő három évtized alatt rekord 347 győzelmet és csupán 176 vereséget elkönyvelve, szezononként – előbb 14, majd 16 meccs – több mint 10 győzelmet átlagolva. Ezek mellett a 33 egymást követő vezetőedzőként eltöltött szezonja, az 529 meccse és az hogy hat Super Bowlba is bejutott csapataival mind-mind máig is fennálló NFL rekordok. Shulat a Football Hírességek Csarnoka szabályai alapján az első lehetséges évben, 1997-ben tagjai közé választotta.