HTML

Még 1 Yard!

Amerikai foci: nincs döntetlen, nincs színészkedés, nincs rinyálás, ütközés van. Írd meg nekünk, mi történt a falban, milyen a punter magányossága vagy miért jó 4 WR-rel felállni.

Facebook

még1yard on Facebook

Utolsó kommentek

Kickoff

  • Hibás feed URL.

2008.09.15. 14:04 Valuska

A Bearsnek szurkolni és szívni

Bookmark and Share

Egy kedves ismerős, Dz beszámolóját közöljük a tegnap esti Bears vs Panthers meccsről. Ha valakinek van kedve írnia más meccsekről, örömmel veszzük azokat.

Az első hét után, mikor is a Bears pogácsává verte az Indianapolist, nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon a Carolina erős védelme ellen mire lesz jó Kyle Orton középszerűsége. Igaz, hogy tavaly 7-9-re volt elég a Carolina, viszont Delhomme nélkül játszottak. Diehard Chicago-rajongó vagyok, ezzel együtt jár az, hogy a csapattal kapcsolatban hiszek a csodákban - de még így is nagyon kényelmetlen érzésel ültem le nézni a meccset. (Ezt az érzést füstölt sörrel oldottam, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mindössze vagizni akarok, hogy micsoda ritkaságokat vedelek.)

Nade. Alig töltöttem ki az első pohárral, mikor máris vad sikítozásba kezdhettünk:. Blokkolt punt, Brandon Lloyd pedig befáradt a végzónába, pezsgő, konfettik. Ezt a Bears-védelmet vártuk, bezony. Kitöröltem a könnyeket a szememből, és tovább figyeltem, ahogy a Chicago támadófala kitart, a védőfal pedig hatékonyan állítja meg a futásokat, passzoknál pedig hatalmas nyomást helyez Delhomme-ra.

A Carolina támadói elég sokat bénáztak, sok büntetést is kaptak az első félidőben, a Chicago védelme pedig jól teljesített - de már itt elkezdődött a sajnos már jól ismert szerencsétlenkedés a Medvéknél. Fumble, pontatlan passzok -Matt Forte és a támadófal hozta csak a szakmai minimumot. Az első félidő szépen el is telt, a Carolina hozott összesen 47 yardot (haha), a rajongók nyitották a második sört / a bicskát, ki-ki vérmérséklete szerint.

A félidő után kellemes meglepetés, Delhomme-interception, majd ebből egy ajándék TD. Bicska becsuk, sör ledönt, örül. A Carolina folytatta az ipari szintű bénázást, még egy teljesen jó passz-TD-t is sikerült visszafújatniuk egy (szerintem) szükségtelen offensive holdinggal. (Vicces, hogy az offseason alatt eladott Mushin Muhammad kapta el a passzt.)

Majd jött az, amit a Carolina játékosai a játék pszichológiai fordulópontjának deklaráltak (nem feltétlenül ezekkel a szavakkal). 17 -6 - nál Delhomme scrable-jének végén becsúszott, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy Lance Briggs el ne találja egy erősen véleményesen fölösleges leszúrt Rittberger végén. Jake-re rászámoltak nyolcat, de felállt, és a Panthers játékosainak kissé elpattant az agya, Nuffle pedig (a focsi furcsa humorú istene) elkezdte büntetni a Chicago-t. Bears fumble, Panthers TD, Kyle Orton egyre tragikusabban passzol, az ellenfél védelme pedig tombolni kezd. (Nem is nyitottam újabb sört. ) Az sem mellékes, hogy DeAngelo Williams-t felváltotta a nagyobb darab, és szemlátomást ügyesebb újonc, Jonathan Stewart, a védelem pedig már kissé fáradtan képtelen volt megállítani. Ennyi missed tackle-t én még életemben nem láttam (maximum belülről, de az nem NFL).

Matt Forte még hozza a yardokat, illetve Delhomme-ot is sikerül sackelni, de a fal fárad, Devin Hester lesérül, és ilyen impotens irányítóval sem lehet bajnokságot nyerni. Sem. A Carolina átveszi a vezetést az utolsó negyed 12-ik percében, a Chicago pedig megjósolható módon képtelen volt akár egy mezőnygólig jutni az utolsó drive-ban. 4&1, McKie fut -1 yardot - és ezzel vége.

A Carolina számára így igen biztatónak tűnik a szezon, Jonathan Stewart jól teszi a dolgát (valószínűleg ezek után simán kezdő lesz), ha véresre verik, akkor Delhomme is, a védelemre pedig nem lehet panasz - már ha úgy játszanak, mint a második félidőben.

Kedvenc csapatom pedig...pff. Mit lehet mondani? Szerintem az első körben draftolt, de lesérült Williams sem javíthatna sokat a támadójátékon. A fal tűrhetően játszik, Forte nagyon-nagyon eredményes - de 2008-ban ezzel nem lehet nyerni. A játékhívásokat illetően nálamnál okosabb fők majd kiosztják az észt, de ha fejreállok sem értem, hogy miért kell erőltetni a hosszú passzokat, ha 0, azaz nulla completitiont sikerül belőle összehozni, azon meg végképp kiborulhat az egyszeri szurkoló, hogy 2&1-nél a rossebért kell erőltetni a passzt.

Jó pont is van a 2008-as Bears-nél, a védelem végre tényleg kezd összeállni, a támadófalba egyenesen szerelmes vagyok. De hiába minden, ha folyton ők vannak a pályán. Kimerülnek, hibákat csinálnak.

Aztán szopnak hatalmasat.

Szerintem 8-8-nál idén sem lesznek jobbak.

2 komment

Címkék: chicago bears carolina panthers


A bejegyzés trackback címe:

https://meg1yard.blog.hu/api/trackback/id/tr26664438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Piel 2008.09.15. 15:50:45

17-3ról így kikapni megengedhetetlen, még akkor is ha a Carolina kritikán alulit mutatott az első félidőben. Az a baj, hogy Orton még közepes képességű qb-nak sem mondható, kapitánynak, vezérnek meg végképp nem. A védelem és a speciális egység pedig bármilyen jó lehet, nem tud egymagában mindig nyerni, ezt már keserűen megtapasztaltuk (pedig az a védelem nagyon megérdemelte volna!).
Számomra az volt elkeserítő, hogy Delhomme teljesítménye kb Ortonéval egyszintű volt, de ő legalább irányítóként, vezérként próbált viselkedni.
Ja, és hiányzol Mussy!!!!!!!!

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2008.09.15. 21:27:06

Teljesen igazad van, bár legyünk igazságosak Delhomme-hoz: most nagyon bénázott, de neki nem ez a rendes formája.