A Cowboys és a Wolves olyan játékot produkált július 12-én a IV. Magyar Bajnokság döntőjében, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. Beszéljünk róla és elemezzünk, kvázi szakértői szemmel, az olvasóközönség amerikaifoci-tudásának heterogenitását észben tartva (oké, nem írok ilyeneket többet).

Előrebocsátjuk: Az alapokat érdemes elolvasnia annak, aki nincs tisztában a játék alapvető céljával és szabályaival. A bejegyzés írója a Wolves (sérült) játékosa és a Farkasok vezetésének tagja. A Wolves játékosait és csapatát jobban ismeri, azonban a Cowboys csapatával és játékosaival is jó kapcsolatokat ápol, és törekszik pártatlan elemzést írni a döntőről. Amennyiben úgy érzed ez nem sikerült, vagy egyéb hozzáfűznivalód van, írd meg.

A keretes írásokban a statisztikákból kibűvészkedhető okosságokat gyűjtöttük össze. Az amerikai fociban alapvetően az dönt a győzelemről, hogy ki termel több yardot (0.9 méter, lásd alapok), illetve ki ad el több labdát, így a statisztikák igen lényegesek tudnak lenni. A meccsen a Farkasok 17 első kísérletet szereztek, míg a Cowboyok csak 15-t. Ennek ellenére yardok tekintetében mind futásból (25 kísérlet, 106 yard, illetve 34 és 115), mind passzokból (16/33, 164 yard, illetve 8/25 és 201) többet termelt a Cowboys, összességében a Wolves 58 kísérletből 270, a Cowboys 59 kísérletből 316 yardot haladt előre. A Wolves két labdát adott el, egyet interception, egyet fumble formájában, míg a Cowboys négyszer tette ezt meg, 2-2 megoszlásban. Ez utóbbi adat, noha nem hatalmas a különbség, de a Wolves oldalára billenthette a mérleg nyelvét.

A körítést, a rendezést, a körülményeket ugornám, egyetlen apró megjegyzésem annyi, hogy furcsa volt, hogy a jobb rekorddal rendelkező, korábbi bajnok és liga-alapító csapat kapta a vendégoldalt és öltözőt a stadionban. A meccsen a pénzfeldobást a Cowboys nyerte, visszahordást választottak (azaz a Wolves végezhette el a kezdőrúgást). Támadásukat saját (tehát a saját gólterületekhez közeli) 23 yardos vonalukról kezdhették meg, és bele is kezdtek rendesen. Egy rövid futó játék után Michaletzky Kalovitsnak passzolt, aki egy rövid befelé irányuló utat (route) futott, majd a túlságosan fellépő Migály Tamás (free safety, kb. mint a söprögető) és az egyik bíró által akadályozott Hubay Mátyas (corner back, szélső védő) között elsuhanva TD-ig szaladt a labdával. Varga Márton extrapont rúgása tökéletes volt, így egy perc játék után 7:0-ra vezetett a Cowboys.

A Farkasokat annyira megzavarta a lendületes kezdés, hogy első támadásuk gyors véget ért egy interception (előre passzt a védő leszedi a levegőből) formájában Pató Tamás kezei között. A csapatok vezettek két gyors, puntban (a labda elrúgása negyedik kísérletnél, célja, hogy a másik csapat minél hátrébbról kezdje meg támadását) végződő támadást, majd ismét a Cowboys következhetett. A Cowboys egy mesteri támadást rakott össze: 12 próbálkozásból 74 yardot haladtak, melyből az utolsó hármat Michaletzky tette meg a labdával, a Wolves gólterületén megpihenve. Varga ismét biztos lábú ítéletvégrehajtó volt, a Cowboys 10 perc játék után már 14:00-ra vezetett.

Ez idáig a Cowboysnak szinte minden bejött, alig volt rontott play-ük, az irányítónak volt ideje passzolni, szinte tökéletesen hajtotta végre feladatát. A pontszerzés utáni kirúgással ugyanakkor Papp Krisztián 75 yardot nyargalt vissza, a Cowboys 10 yardosán belül került földre, nagyszerű helyzetbe hozva csapatát a pontszerzésre. Legalábbis így hihette mindenki egy fél percig, majd egy teljesen felesleges szabálytalan blokk miatt (Miakich Gábor) visszarendelték a játékszert a Wolves 35-ösére. Megjegyezném, hogy a csapatok special teamből (lényegében amikor rúgnak) felkészültek rendesen, a Wolves 3 kísérletből ugyan tudott 135 yardot visszahordani, ez sem nevezhető soknak, azonban a Cowboys 5 kísérletből (2 punt, 3 kickoff) összehozott 84 yard-ja meglehetősen jó fényt vet a Wolves védelemre. Főként, ha azt nézzük, Veréb Zsolt milyen eredményes volt ezen a területen a szezon korábbi részében.

Az első félidőben Cowboys passzjátéka jól működött, 8 sikeres passzkísérletük nagy részét itt hajtották végre. Veréb Zsoltot háromszor (összesen 75 yard), Kalovits Gábort kétszer (96 yard, ebből 76 a TD-nél), míg Kovács Sándort, Jánosi Gábort és Rácz Benedek egyszer-egyszer kapott labdát. A Wolves secondaryre két nagy játékot vertek rá, előbb az első negyedben Kalovits pontszerzésénél, majd a negyedikben Veréb Zsolt 37 yardos elkapásánál. A Wolvesnak ugyanakkor alig volt sikeres átadása a meccs első két negyedében, Piros és Király is szenvedett, amikor pedig Majorost találta meg Lendvai, az akciót visszafújták szabálytalanság miatt. A második félidőre a Farkasok támadójátéka összességében javult fel, de passzjátékban a legleátványosabban. Királynak rövid utakat hívtak, meg is lett az eredménye 9 elkapásban és 84 yardban, ez által Piros is feljavult (5 elkapás, 66 yard), Majoros pedig tökéletes 2/2-t produkált, 14 elkapott yardja 12 pontot ért a Wolvesnak.

A Cowboys következő, a második negyedbe átnyúló támadása során a Wolves D (védelem) elvette a labdát a kék-fehér támadóktól, igaz ekkor még szükségük volt Michaletzky hathatós közreműködésére, aki egy nem is túl meleg szituációban kiejtette a játékszert. A Farkas támadók azonban nem tudtak mit kezdeni a lehetőséggel, egy büntetésekkel tarkított 8 próbálkozásból álló drive során mindössze 24 yardot haladtak és negyedik kísérlet során elvesztették a labdát (turn over on downs, azaz nem sikerült 4 próbálkozásból sem a 10 yard).

A félidő további részében a védelmek domináltak, volt három punt-ban végződő támadás, illetve a Cowboysnak egy hatalmas esélye további pontszerzésre. A második negyedre a Wolves visszaszorította a Cowboys passzjátékát, kevesebb volt a sikeres átadás, ugyanakkor valamennyit feladtak a belső futások elleni védekezésből. Ezt ki is használták a Tehenészek, egyre többet és jobban futottak belül és 8 playből megközelítették a Wolves gólterületét 11 yardra, ott azonban elfogyott a tudomány és kihagyták a mezőnygól kísérletet is. Ha itt TD-t szerzett volna a kék-fehér csapat, elképzelhető, hogy az ő nyakukba kerül az érem két negyeddel később. Jellemző a meccsre, hogy két olyan 40 yardnál hosszabb támadássorozatot vezetett a Cowboys, ahol nem szereztek pontot, míg a Wolves csak egyet, és ez, illetve a labdaeladások különbsége döntőnek bizonyult.

A futásban, a yardok számát tekintve kiegyenlítetten teljesítettek a csapatok (Wolves 106, Cowboys 115 yard), azonban a Wolvesnak ehhez 25, míg a Cowboysnak 34 kísérletre volt szüksége. A Farkasoknál Erdélyi 9 próbálkozásból 59 yardot haladt (átlag 6.3), Khoury Noure 11-ből 45-t és az irányító Lendvai Attila sem vesztett yardokat lábon (4 kísérlet, 3 yard). A Cowboysnál Andre Bynoe megmutatta, hogy mi a különbség egy egyetemi bajnokságot megjárt futó és egy jobb magyar játékos között. A kanadai és Jánosi Gábor egyaránt 11-szer vehette kézbe a játékszert, azonban míg Bynoe 92 yardot (8.2 átlagban) hozott próbálkozásaival, addig Jánosi 2.9 yard/kísérlet átlaggal csupán 37 yardot haladt előre. Jászberényi további 4 kísérlet során 7 yardot szerzett, míg az irányító Michaletzky 8 próbálkozásból -14-et ment visszafelé.

A félidőre a Cowboys azzal a tudattal vonulhatott, hogy idáig szinte hibátlanul játszottak támadásban, védekezésben pedig ellehetetlenítették a Wolves játékát. Wolves szemszögből a kép ellenkező előjellel volt igaz, támadásban szinte semmi nem jött össze, Piros Krisztiánt folyamatos kettős emberfogással, illetve főként cover 2-es zónákkal kivették a hosszú passzjátékból, míg Király Csanád nem élete legjobb két negyedét produkálta, futásban részint a fal hibájából, részint abból a tényből fakadóan, hogy csak két futót tudtak felmutatni, nem alkottak nagyot, valamint csapatszinten összeszedtek 85 yard büntetést a félidő során.

Védelmi szemszögből valamivel árnyaltabb volt a kép, a második negyedben a Cowboys passzjátékát visszafogták, szereztek már egy labdát, egyedül a belső futások, és a secondary (corner backek és safetyk) kihagyásai adtak aggodalomra okot. A Wolves rendesen meg is váratta a harmadik játékrész kezdete előtt ellenfelét és a közönséget, Lee Hlavka mester teljes csapatát beterelte az egyik – amúgy maximum 15 főre tervezett – vendégöltözőbe, hermetikusan elzárta őket (kb. 38-40 fok lehetet bent) és alapos fejmosásban részesítette a fiúkat.

A védők közül eredményességben kiemelkedett a 19 éves Szűcs Máté, a Wolves belső linebackere (védő fal mögött felálló általában 3 védő egyike) hírnevéhez híven gyors és robbanékony volt, 5 egyéni és 4 „társas” szerelést begyűjtve 9-cel a statisztikai kategória élén végzett. A Wolves védelem emblematikus figurája, Péter Csaba hatszor ért oda egyedül és vitte földre az ellent, ebből egyszer a labda kiindulási vonala (scrimage line) mögött, három negatív yardot vésve a Cowboys statisztikájába. A free safety Migály Tamás felszívta magát erre a meccsre, igazi gyilkos pozícióból érkezve jó pár kemény ütést kiosztott. Öt szerelése mellett összegyűjtött egy interceptiont is, feladatát az első támadást leszámítva szinte hiba nélkül hajtotta végre. Ágota Balázs a linebacker sor széléről ugyancsak öt szerelést szorgoskodott össze, ebből másfél (0.5-tel kerül a statisztikai lapra, ha vlakivel közösen követte el) az említett vonal mögött történt, egyiket pedig az irányítón hajtotta végre (sack), összesen 8 negatív yardot eredményezve. A szélső falember Titz Dániel ugyancsak az öt tackle-t begyűjtök sorát gazdagítja, a legmagasabb mezszámú Farkas továbbá kikényszerített és begyűjtött egy labdavesztést is. A Wolves védelem összességében nagyon nagyot játszott, igazából minden tagjának neve ide kívánkozna.

A harmadik negyedet a Wolves kezdhette visszahordással, egy fantasztikus futás után a Cowboys 40-eséről indíthatták támadássorozatukat, és 4 play alatt, a feléledő passzjátékra, illetve Khoury Noure (Full back, a teherautó jellegű futó) két futására támaszkodva, Lendvai Attila 19 yardos TD passzával (Piros Krisztián kapta el), felzárkóztak 14:6-ra (Majoros Csaba extra pont kísérletét blokkolták a Cowboyok). Ellenfelét annyira meglepte a farkas falka a gyors pontszerzéssel, hogy a Cowboyok gyors 3 kísérlet és 0 yard után el is puntolták a labdát, hasonlóan cselekedett a Wolves, majd egy sikertelen, büntetésekkel tarkított sorozat után ismét a Cowbyok rúgták el a játékszert. Megjegyzendő, hogy Piros Krisztiánból és visszahordásaiból kiválóan felkészült a kék-fehér gárda, esélyt sem adtak a Wolves klasszisának, aki egy yardot sem szerzett visszahordásból a meccsen.

3:22-vel a negyed vége előtt a Cowboys 45 yardos vonaláról támadhatott a Wolves. A 7, főként passzjátékból felépülő, mindössze 22 másodperces (játékidőben) támadás sorozat végén, negyedik kísérlet során Lendvai előbb jobbra forgott ki, de mivel üres elkapót nem talált és két Cowboys védő is kergette, visszavágott, és egy hatalmas ütést bevállalva beleállt egy passzba a remekül helyezkedő Majoros felé. A 2 méter feletti Majoros testi adottságait remekül kihasználva, a majd 30 centivel alacsonyabb Cowboys védő mellett lehúzta a labdát, és 14:12-re alakította ezzel az eredményt. A Wolves a kétpontos kísérletet választotta, azaz megpróbálták 2 yardról ismét a gólterületre juttatni a labdát, azonban Lendvai irányító futását a Cowboys védelem a vonal előtt fél méterrel lefülelte (a statisztikába tévesen fumble került amúgy).

A Cowboys csapat managere Ádám Péter végre 98%-ban a meccsre koncentrálhatott, ez meg is látszott teljesítményén. Hét szerelése közül az egyiket a scrimage line mögött hajtotta végre. Linebacker társa, Bánfi Mihály, statisztikailag szinte egyező teljesítmény nyújtott, ráadásul Erdélyi labdavesztését is összeszedte. Végh Imrének ugyan a hétből csak egy szerelése volt egyéni, azonban rendszeresen a helyén volt és ahova kellett odaért. Az ex-Farkas Farkas Géza négy egyéni és két társas szerelésével ugyancsak szépet teljesített, noha Király Csanád néhányszor mellette is elment rövid elkapásai után. A defensive backek közül Pató Tamás mindenképpen dicséretet érdemel, két szerelése mellett szerzett egy interceptiont, illetve elütött két labdát az elkapója elől. Kárpáti Balázs ugyancsak bemutatott két szerelést, leütött két labdát, valamint kikényszerített egy labdavesztést a meccs során. A Cowboys falemberei sokszor nem tudták felfogni a Wolves futásokat, Takács Róbert négy társas, Popovich Tibor összesen 2, Paukovics Tamás és Derick Demyanick pedig 1-1 társas szerelésre voltak jók.

A Cowboys offensive coordinatora (támadások hívásáért felelős edző) Andre Bynoe ekkor elérkezettnek látta az időt egy trükkös játék hívására. Bynoe állt fel futóként - amit egyébként igen gyakran és eredményesen tett, 11 próbálkozásból 92 yardot termelt, igaz el is adta egyszer a labdát (fumble) -, megkapta a labdát egy szélső futást elhitetve, majd megpróbálkozott egy passzal. Megpróbálkozott, mivel a halott madár röptére, amit produkált, és ami Migály (interception) kezei között kötött ki, mást nem mondhatunk. Michaletzky Bálint elmondása szerint ezt a playt edzésen vele nem próbálták, az ex-Wolves Rittinger játéka volt ez, de mivel utóbbi nem sok szerepet kapott a meccsen, meglehetősen gyanús lett volna, ha beállítják erre a kísérletre. Így viszont teljes csőd. A Wolves lendületben maradhatott (volna), azonban Erdélyi remekbeszabott futásának befejezésébe hiba csúszott, az alacsony termetű futót a levegőbe öklelték, ahol is a labdát kiejtette, amire is a Tehenészek rárepültek, így ismét ők következhettek támadással. A második félidő legjobb mezőnypozícióból (saját 45 yardos vonaluk, majdnem félpálya) induló Cowboys támadássorozat azonban csúnya véget ért. Michaletzky első félidő ízével a szájában többször is hosszú passzal próbálkozott, azonban vagy elkapóival nem értették meg egymást, vagy egyszerűen a Wolves passz védelme javult nagyságrendileg, előbb Filip Vezmart találta fejbe (szerb Wolves védő), majd Hubay Mátyásnak adott tökéletes passzt. A Cowboys szurkolók bánatára, Hubay még mindig a Wolves játékosa volt, így a Farkasok következhettek támadással saját 5 yardos vonalukról.

Statisztikai alapon nehéz különbséget találni a két csapat között. A labdabirtoklás ideje szinte egyezik (23:08, ill. 24:52), megszerzett első kísérletek (17, 15), és összes támadó yard (270, 316) nagyságrendileg azonos, mégis van egy két árulkodó adat, amely következtetni enged a mérkőzés kimenetelére. A már említett különbség labdavesztésekben meghatározó volt, és sokat számított az is, hogy a Cowboys a kirúgásokat átlag csak 18.2 yardot hozta vissza, míg a Wolvesnál Papp Krisztián és Király Csanád három kísérletből 134 yardot termelt (44.7). Ez döntő fontosságú tud lenni, mivel meghatározza a támadások kiindulási pontját. Beszédes adat, hogy az első félidőben a Farkasok általában saját 20 és 42 yardos vonaluk közül indultak egy kivétellel, amikor 5 yardra a Cowboys térfelén indíthatták akciójukat. A Cowboysnál hasonló volt az adat, egyszer indultak a Wolves 44-éseről, a többi alkalommal a félidőben saját 23 és 36 yardjuk között vehették a támadók fel a labdát. A második félidőben ugyanakkor a játékszer jóval többet mozgott a Cowboys térfelén, a kék-fehérek csak innét indítottak támadást, a Wolves pedig háromszor is innét vágott neki a pontszerzésnek, mindháromszor sikerrel.

10:30 hátra a játékidőből, marginális különbség (14:12), ilyenkor dől el, hogy egy csapatot milyen fából faragtak. Lendvai vezethette támadásra csapatát, és a belső futásokat (főként a vonat üzemmódba kapcsoló Khoury Noure révén), illetve a rövid passzokat (kiemelt szerepet kapott Király Csanád) váltogatva mesteri támadássorozatot produkáltak. A drive során Hlavka mester egy rá nem igazán jellemző, kevéssé szokványos húzással beállította Bencsics Márk irányítót tail back (kisebb, gyorsabb futó játékos) pozícióba. Bencsics egyből meg is kapta a labdát, amivel nem futott, hanem Piros felé eresztett meg egy passzt, azonban a Cowboys védelem Piros nyakán volt, és vitatható módon a bírók defensive pass interference-t (azaz a támadót zavarták az elkapás előtt) ítéltek. Noha a következő 3-4 play során nem ért labdához, a 19 éves játékos beállítása azonban épp eléggé megzavarta a BPC védelmét, elég energiát kötött le a Cowboysnál ahhoz, hogy Noure majd 10 yardra megközelítse a gólterületet. Egy újabb futás és két sikertelen passzkísérlet után a Wolves 4. és 6 előtt állt. Hlavka mester úgy gondolta a 3 pont nem elég, ráadásul Majoros nem bizonyult elég megbízható pontrúgónak a meccsen, így a Farkasok rámentek a negyedik kísérletre. A játékszert Bencsics kapta az irányítótól, a fal húzott, azonban jobbra indultak el, noha balra sokkal több területük lett volna, és fiatal irányítót 3 yarddal a Wolves számára minimális célt jelentő „first down” elérése előtt leszedték. A támadás során volt Lendvainak egy passza, melyet Pató Tamás összeszedett, azonban a bírók ítélete alapján a védő korábban akadályozta az elkapó Piros Krisztiánt, így az interceptiont érvénytelenítették. A Cowboys részéről többen vitatták ezt az ítéletet, amint lesz videó felvételünk a meccsről, bemutatjuk a kérdéses esetet.

Érdekesség még, hogy a Wolves három igazi támadássorozatot vezetett (4 kísérletből 40 yard, TD; 7 és 45 yard, TD; 10 és 87 yard, labdavesztés 4. kísérleten), míg a Cowboys két játékos, 77 yardos első támadása után ugyancsak három hosszabb akciósorozatra volt jó (12 kísérlet és 74 yard, TD; 8 és 60 yard, kihagyott mezőnygól; 7 és 51 yard, labdavesztés 4. kísérleten). A Wolves támadók harmadik kísérleteken siralmasan teljesítettek, kilenc próbálkozásból mindössze egyszer voltak eredményesek, igaz négyszer rámentek a negyedikre is és itt kétszer sikerrel jártak, míg a Cowboys 11 harmadik kísérletből 4-et sikeresen hozott, ami már sokkal elfogadhatóbb adat.

6 perc 4 másodperccel a lefújás előtt Cowboysnál labda, egy hosszú, futásokra épülő (így jobban telik az idő) támadássorozattal bebiztosíthatták volna győzelmüket. Ehelyett a Wolves behúzta féket, a Tehenészek két kísérletből nem haladtak előre semmit, majd a harmadikon Bynoe futott és vesztett labdát ismét. A Wolves a Cowboys 11 yardosáról indíthatott támadást, és harmadik kísérletre felütötték a playbookban (támadó és védő felállások és játékok gyűjteménye) meccsen már egyszer bevált taktikát, felívelték Majorosnak. A Wolves 88-asa nem lett kisebb az eltelt egy negyed alatt, a Cowboys védők sem nőttek, az eredmény így ugyan az lett, mint korábban.

A képen látható Majorosnak két hivatalos elkapása volt a meccsen, egy 11 és egy 5 yardos, mind a kettő 6 pontot ért.

Mielőtt a büntetések tárgyalására rátérnék, kiemelném, hogy a hivatalos összesítésben tévesen csak 11 Wolves büntetés szerepel, noha 13 sárga zászlót dobtak a Farkasokra összesen 136 yard értékben, valamint tévesen 15 Cowboys büntetés szerepel, egy értelmezhetetlen 69 yardos büntetés került rögzítésre, noha a Cowboys csak 14 büntetést kapott 104 yard „összértékben”. A büntetések negyedenkénti megoszlása beszédes, a Wolves 85 yardot szorgoskodott össze az első negyedben, míg a Cowboyst csak három 5 yardos szabálytalanságban látták bűnösnek. A második negyedre változtak a viszonyok, a Wolves csupán 16, míg a Cowboys 37 büntető yardot gyűjtött. A félidőben így 101, illetve 52 yarddal álltak a csapatok, nem is lehetett kérdéses, hogy ki vezet. A harmadik negyedben igazságosan osztottak a zebrák, 23, illetve 25 yard került a statisztikába, míg a negyedikben a Wolves csupán egyszer hibázott (10 yard), míg a Cowboysra fújtak két súlyos szabálytalanságot (15 és 14 yardos eredménnyel). Ez utóbbiak fájóak lehettek a Cowboys számára, azonban összességében kevesebb büntetéssel sújtották őket a bírók, akik a kelleténél talán egy picit többet szerepeltek ezen a meccsen.

Három perccel a vége előtt vezetett a Wolves először, 18:14 arányban. Mivel mezőnygóllal (3 pont) a Cowboys már nem hozhatta be őket, Hlavka kétpontos kísérletre küldte vissza támadóit, amit Lendvai és Piros egy tökéletes, a gólterület jobb sarkába irányított ívelés formájában meg is oldottak. Ezzel biztosították, hogy a Cowboysnak a győzelemhez ne csak TD kelljen elérnie, de az extrapontnak is sikeresnek kelljen lennie ahhoz, hogy nyerhessenek. A kirúgást a Cowboys saját 33-asáig vitte vissza, innét indíthatták meg végső rohamukat 2:51-gyel a vége előtt. A Cowboys támadók ismét első félidei formájukat idézték, 7 próbálkozásból 51 yardot haladtak – ezt leszámítva 18 kísérletből 34-et hoztak össze a második félidőben – és 23 yardra meg is közelítették a Wolves gólterületét. Ennél tovább azonban nem jutottak, a Wolves védelem egy utolsó fellángolás során egymás után háromszor állította meg őket, majd a negyedik kísérleten Michaletzky próbálta meg megfutni a hiányzó hét yardot, őt azonban vagy 3-4 yardra céljától földre kényszerítették. A Cowboysnak időkérése nem lévén, a Wolves 2 térdeléssel lefutatta a hátralévő 38 másodpercet, a többi pedig már történelem.

És, hogy végül mi döntött a meccsen? Én az alábbi okokat adnám meg:
1. A Wolves egy 4+ éve együtt készülő csapat, sokkal több meccset láttak, sokkal több helyzetet átéltek már, mint a 2006-ban alapított Cowboys.
2. A Wolves edzője 30+ éves edzői tapasztalattal rendelkezik, nem nagyon lehet meglepni semmivel, nincs olyan helyzet, amivel ne találkozott volna. Pacuk László és a Cowboys edzői gárdája ugyancsak sok mindent átélt már, azonban nem összehasonlítható tudásuk és tapasztalatuk Halvkáéval.
3. A Cowboys csak másfél negyeden át tudott eredményes támadójátékot produkálni, utána elnémultak egy végső fellángolást leszámítva. Ennek lényeges eleme a Wolves defense feljavulása, illetve az is, hogy csak egy futójuk tudott elfogadható teljesítményt nyújtani.
4. A végén a kék-fehérek rosszkor rossz playeket hívtak támadásban, illetve pont a támadás irányításának egyik felelőse, Bynoe még külön is eladott labdákat.
5. Érdemes megvizsgálni a játékos-edző felállás működőképességét. Igaz, hogy Bynoe futott 92 yardot, azonban eladott két nagyon fontos labdát és a végére fejben ő is elfáradt. Derick Demyanickról nem is beszélve, aki összesen 1 szerelésre volt képes.