A foci igazi amerikai játék abból a szempontból, hogy az egyik csapat győztesen, a másik vesztesen hagyja el a csatateret. Itt nincs döntetlen, újrajátszás meg visszavágó. Az itthon is egyre szaporodó "szakértők" mindenféle nagy okosságokat tudnak összehordani arról, hogy ki miért nyert és ki miért veszített - Futó Jóska kedvenc kutyája elszökött a meccs előtti éjszaka, meg hogy Irányító Géza egy kaviccsal nem találná el egy bérház tűzfalát, aztán ott vannak a gyerekkori traumákról és a felnőttkori reumákról szóló szomorú történetek - de had mondjam meg a kőkemény valóságot. Az ok, amiért az egyik csapat nyer, a másik meg veszít az, hogy az egyik több pontot szerez a 60 perc során, mint a másik. Ilyen egyszerű.

Vagy mégsem? Az amerikaifociban - sok más csapatsporttól eltérően - pontokat szerezni többféle képen is lehet.

A legtöbb pontot az eredményjelzőn és legnagyobb elismerést a "touchdown" jelenti. Ha egy csapat túljuttatja a labdát az ellenfél gólvonalán - befuthatnak vele oda vagy elkaphatják ott - és a labda egy olyan játékos birtokában van a sípszó pillanatában, aki oda is akarta juttatni, az hat pontot ér. Ekkor persze mindenki örül a pontot szerző csapat szurkolói közül, és mindenki bosszankodik a másik csapatnál. Noha ezek a szurkolók jó esetben baráti viszonyban vannak, azért tessék alkalmazkodni!

Na már most a foci kicsit olyan, mint egy kvíz-show. Ha nagyot szakítasz, van bonusz-kör. Illetve bonusz kísérlet. Ilyenkor általában hívják az aranylábú rúgót, aki egy pontért megkísérli berúgni a korábban említett sárga villa szárai közé a labdát. Ez a rúgás a kaputól számítva nagyjából 20 yard távolságról megy végbe, ami meglehetősen biztos pontszerzési lehetőséget jelent. Ugyanakkor a csapat megpróbálhat újabb "touchdown"-t bevinni egy akcióból, ezt "two point conversion"-nek hívják. Ez nem túl könnyű feladat, ráadásul csak két pontot ér, úgyhogy ezzel csak akkor szoktak próbálkozni, ha egy játékosuk sincs, aki bírna egy egyeneset rúgni a labdába, vagy annyira elszántak, hogy már a könnygáz és napalm bevetésén is elgondolkoztak a meccs megnyerésének érdekében.

Egy másik lehetőség a pontszerzésre, amely nem igényel személyes kézbesítést a gólvonalon túlra, a mezőnygól. Ezt általában – kivéve, ha már csak másodpercek vannak hátra - a negyedik down-nál kísérelik meg, amikor a gólterület már látótávolságon belül van, de a csapatból kifogyott a szufla, vagy már nincs elég idő eljutni oda. Ilyenkor megnézik a távolságot, és ha úgy érzik, hogy a korábban említett aranylábú képes lehet eljuttatni a labdát a két kapufa közé, rámennek erre a 3 pontot érő kísérletre. Ha nem jön össze, az meglehetősen kellemetlen, mivel az addig védekező csapat a kísérlet helyén kapja meg a labdát támadáshoz. Ugye azt már tudjuk, hogy a kapu 10 yardra van a gólvonaltól, ráadásul a rúgó a játékosok vonalától még legalább 5 yard-dal hátrébb áll fel, így ha mondjuk a 30 yardos vonalon kívülről kísérelnek meg mezőnygólt, az már kockázatos. Azon belül jók az esélyek, a 20 yardon belüli területet "red zone"-nak is szokták hívni a fociban, ha idáig eljut a támadás, a védőknek illik összekapniuk magukat.

Végezetül elérkeztünk a pontszerzés legmegalázóbb formájához. Ezt úgy hívják, hogy "safety" és olyan, mint az öngól. Ez akkor esik meg, ha a támadó csapat a saját gólvonalához van szorítva és a labdás játékost - általában az irányítót - a gólvonalon belül *letaglózzák. Ekkor a védők szereztek két ingyen pontot, a támadók meg bebiztosították, hogy ők legyenek a hétvége vicce és az edzőjüknek legyen egy plusz oka az üvöltésre. Ja és elrúghatják a labdát a saját 20 yardjukról, csak hogy kerek legyen a büntetés.

*Megjegyzés: Safety ezen kívül még vagy öt féle képpen lehet, ez a leggyakoribb.