Péter Csaba, Fütyi a Wolves védelmének csapatkapitánya, a hazai amerikai foci egyik nagy alakja. Már a ’90-es évek elején kergette a tojáslabdát, illetve védő játékosról lévén szó, terrorizálta azokat, akiknél a labda épp volt. Erről és a Cowboys elleni döntőről kérdeztük.

A Wolves egyik alapítója vagy, de ennél sokkal régebben kezdted focis pályafutásod. Beavatnád az olvasókat?

‘91 környékén kezdtem a Blue Jays-ben, ’92-ben - azt hiszem – osztrák bajnokságban indultunk már mint Star Force. 1993 már Cowboys-ként újra az osztrákoknál, aztán cseheknél és különböző kupákban játszottunk. Nagyon sokat lehetne erről beszélni. A 90-es évek végén széthullottunk, főként a pénz miatt, ezután próbáltunk kispályás focit csinálni (az én csapatom az Óbuda Barbarians volt), de ez nem jött össze. Aztán amíg nem találkoztunk a Boxutcában, semmi nem volt csak a tévé.

Bencze Ferenc (25) és Péter Csaba (55) 1993-ban Star Force mezben.A kezdetektől a Wolves-szal játszol, hová rangsorolnád ezt a mostani csapatot a korábbiakhoz képest?

A második helyre.

A döntő elején nagyon bekezdett a Cowboys. Te, mint csapatkapitány hogy élted ezt meg, és mit tudtál mondani a fiúknak?

Lelkileg semmit nem éreztem, végig tudtam, hogy nyerünk. Mondjuk a második TD-nél az első negyedben volt bennem egy igazi fordulópont, mert rájöttem, hogy túl vagyok/vagyunk pörögve. Ugye a bíró dobott is rám egy zászlót, mert leütöttem a kezét, de ott abban a drive-ban 3 rossz ítélet volt. Rájöttem, le kell higgadnunk, ezért próbáltam egy kicsit többet dicsérni, mint szoktam. Főként a secondaryt – jó, azért nem estem a ló túloldalára –, a falból próbáltam persze az állatot kihozni, mert oda az kell, az LB-knél meg mindenkit másképp.

Például Mátét (Szűcs Máté) instrukciókkal, hogy milyen szitura hogy reagáljon (egyébként nagyon ügyes). Balut (Ágota Balázs) talán beszélgetéssel, hogy egy kicsit lazuljon, és ne arra gondoljon, hogy 14-0. Krausz Bélát dicsértem, hogy amit csinál az jó, még ha nem is tudta mindig hogy milyen figurában állunk. A Japót (Bencze Ferenc), őt sajnos inkább leszúrtam, mint dicsértem, de szerintem őt egy kicsit ki kell hozni a sodrából.

Péter Csaba (52) és Ágota Balázs a padon a IV. HUngarian Bowl során.Kicsit leültem, magamba fordultam és kikapcsoltam, relaxáltam és mikor lenyugodtam, akkor tiszta fejjel újra felépítettem az önbizalmamat és az agressziót, majd közöltem a védelemmel, hogy én úgy fogok egyszer visszavonulni, hogy egyetlen egy Magyar csapattól nem fogok kikapni. Egyébként, amikor ismerősök kérdeztek én 42-14-re tippeltem az eredményt, a 14 be is jött

A második félidőre nagyon összeállt a csapat. Mi hangzott el az öltözőben?

Nem is tudom, de a Coachnak (Lee Hlavka) olyan kisugárzása volt, mint ha mi vezetnénk. Biztosított minket arról, hogy amit csinálunk az jó, egy kis igazítás kell csak, és ez mind a két csapatrésznél be is vált (a special team addig is jó volt szerintem).

Említetted a visszavonulást, meddig tervezed folytatni a játékot?

Ezt már sokszor elmondtam, ott a döntőn, a meccs után is. Két dologtól függ, az egyikről babonából nem beszélek, ezt találják ki az emberek, ha akarják. Egyébként meg várom azt a juniort vagy felnőtt játékost, aki kiszorít a kezdő pozícióból. Ha ez bekövetkezik, akkor adok magamnak még egy évet, hogy felszívjam magam, hátha sikerül visszakerülni, ha nem akkor visszavonulok.  Utána mint edző szeretném folytatni, az álmom egy döntőt vívni a Coach ellen majd egyszer. Nem tudom mi a realitása, de az egyik nagy álmom, hogy a meccs után azt mondja, hogy a védelmem jobb volt, mint a Tremper-é bármikor (Lee Hlavka korábbi középiskolás csapata, az etalon), sőt jobb, mint egy első osztályos (NCAA Div I) egyetemi.

Péter Csaba utóirata:

A juniorok ügyesek, már várom a küzdelmet velük, és a felnőtt játékosoknak üzenem, ha jók akarnak lenni, jöjjenek a Wolves-hoz és túrjanak ki, ha tudnak. Ha ezt megteszik, akkor tényleg jók lesznek, mert most én vagyok a legjobb. Tudom, nagy a pofám, de hát ez van, gyere, küzdj, és győzz, ha tudsz!