Ennyi marad Tom Brady, a regnáló NFL MVP, a New England Patriots szupersztár irányítójának a 2008-as szezonra a statisztikája. Bradyt a Kansas City Chiefs elleni szezonnyitó első félidejében vitték le a pályáról térdsérüléssel, és bár a találkozó alatt még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a sorsa, későbbi vizsgálatok térdszalag szakadást állapítottak meg, így az MVP szezonja szinte biztos véget ért.

Brady különben nem volt egy túl sérülékeny alkat, igaz, közel 4 éve minden meccs előtt fent volt az injury reporton a jobb vállával, ebből azonban túl sokat nem láttunk. Aztán jött a téli AFC konferenciadöntőben az apró lábsérülés a Chargers ellen, ami viszont már meglátszott a Super Bowl XLII-ben a Giants csapatával szemben. Ebből kigyógyult, azonban a teljes előszezont kihagyta egy újabb lábsérülés miatt. Most pedig jött minden Patriots rajongó rémálma – Tom Brady out for season.

A körülményekkel túl sokat nem érdemes foglalkozni, Randy Mossnak adott egy sikeres (később fumble-be átmenő passzt), amikor Bernard Pollard meglehetősen szerencsétlenül érkezett meg a bal térdére. Szinte azonnal Carson Palmer sérülése jutott eszembe, melyet a Steelers ellen szedett össze még 2005-ben. Akkor ugye új szabályt hozott az NFL, miszerint védőjátékos ne a lábánál szerelje az irányítót, pont a sérülés veszélye miatt. Nos, Pollardra nem mondható, hogy más erőhatások által kényszerítve került Brady térdére, természetesen azt sem állítom, hogy sérülést akart neki okozni. Mindössze azt, hogy lábra ment. Az meg ugye szabálytalan, és veszélyes. Ez a megmozdulás Tom Brady, és minden bizonnyal a Patriots szezonjába kerül majd.

Mert ugye Tom Brady egy faktor, méghozzá egy győztes faktor, a comeback captain, a hidegvérű irányító mintapéldája, aki a negyedik negyed utolsó percében hozza fel a csapatát a győztes mezőnygólig vagy TD-ig. Helyette pedig ki lesz? Az mindegy, mert klasszisokkal lesz gyengébb, mint Brady a legrosszabb meccsein. A KC ellen Matt Cassell, az örökös második (ugye már a uSC-n is….) ugyan megtörte az idei átkát (17 drive-ből egyet sem fejezett be TD-vel a preseason során), de az általa nyújtott teljesítmény, még ha győzelmet is ért, édeskevés volt.

A Patriots a meccs után villámgyorsan felvette a kapcsolatot Chris Simmsszel, aki ugye a Tampánál volt még tavaly. Simms hétfőn már Foxboroughban lesz, ahol néhány dobás és a szokásos orvosi után szinte biztosan alá is írja a szerződését, de hogy a Jets ellen nem ő fogja vinni a csapatot, az fix. Egy hét alatt ugyanis senkiből nem lesz irányító egy új csapatnál. Marad tehát Cassell, és a változtatások lehetősége. (Ugye Daunte Culpepper, mint visszavonult QB még szintén ott van, mint opció, ő azonban még Simmsnél is rosszabb formát mutatott az utóbbi években, plusz a játékstílusa abszolúte nem illik bele a New England offense-ébe, még akkor sem, ha csábító a tény, hogy együtt játszott a Vikingsnél Moss-szal…)

Hogy mik ezek a lehetőségek? Cassell és Simms majd egymás között eldönti az edzésen, hogy ki irányít. Ez az ő dolguk, valamint Josh McDanielsé. Azonban három igen jó running backkel (Laurence Maroney, Sammie Morris és LaMont Jordan) lehet szépen átváltani futásra, és levenni a QB-ről annyi terhet, amennyit csak lehet. Továbbá lehet bízni a védelemben is, hogy most majd duplán megemberelik magukat és triplaannyira odateszik magukat.

A rájátszás azonban már igen messzinek tűnik a Boston melletti Foxboroughban, sokkal reálisabb cél egy 8-8-as szezon, és az már csak a sorson múlik, hogy a Bills-Jets párosból melyik (ha nem mindkettő) húz el a Patriots mellett a csoportelsőség és a playoff irányába. De ne legyen igazam.