Egy amerikaifoci meccs rövidebb egy európai foci meccsnél. Elvileg. A játékidő csupán hatvan perc, amely négy 15 (esetleg 10-12) perces negyedre van bontva. Aki már volt focimeccsen, az tudhatja, hogy az előbbi megállapítás mégsem igaz. A fociban, a kosárlabdához és más amerikai eredetű sportokhoz hasonlóan nem futó óra van. Ennek egyik oka, hogy a profi ligákban a játékosok hatalmas fizetéseit elő kell teremteni valahonnan, így muszáj egy csomó sörreklámot beszúrni. No, jó, bármilyen nehéz is elhinni, a rövid szünetek, amelyek megszakítják a játékot nem ezért lettek beiktatva. Az óra az alábbi esetekben és okokból áll meccs közben:

Minden negyed végén a csapatok térfelet cserélnek. Ez meglehetősen körülményesnek tűnik, de hát a fair play az fair play. Így legalább nem lehet a vereséget arra fogni, hogy egész idő alatt az egyik csapat szemébe sütött a nap, vagy rossz irányba nőtt a fű, vagy valami hasonló.

A második negyed végén félidő van. A 15 perces szünet nagyszerű alkalom az edzőknek, hogy teszteljék játékosaik dobhártyáját, a szurkolóknak, hogy hot dogot és sört vegyenek magukhoz, a csapatorvosoknak, hogy feltámasszák a holtakat és a tévénézőknek, hogy még több reklámot fogadjanak magukba, illetve az okosok megmondják nekik, hogy mit is láttak a pályán az elmúlt 30 percben.

Igazából minden különösebb ok nélkül minden negyed félidő vége előtt két perccel megállítják az órát. Ez lényegében egy extra és egyben kötelező időkérés a csapatoknak.

A meccs során bármikor, labdabirtoklástól függetlenül - pontosabban egy adott akció elindítása előtt vagy után - a csapatok időt kérhetnek. Félidőnként háromszor egy-egy perc áll rendelkezésére az edzői stábnak, hogy helyre tegye csapatát.

Ha az irányító elhajítja a labdát, az visszapattan egy a pálya felett elhaladó légi folyósón közlekedő 747-es bal szárnyáról, majd egy játékos fejét érintve a fűben köt ki, az óra megáll. Kicsit komolyabbra véve; az óra megáll, ha sikertelen passzkísérlet van (incomplete pass), hogy mindenki újra felállhasson. Ugyanakkor, ha a passz sikeres és az elkapó játékost a földbe gyalulják, noha mindenkinek újra fel kell állnia, az óra nem áll meg. Ki érti ezt?

Bármikor, ha a támadás iránya megváltozik, azaz az eddig védekező csapat támadni kezdhet, illetve az addig támadó csapat feladja a labdabirtoklás jogát, az óra ugyancsak áll.

Természetesen, ha az egyik játékos egy kevésbé szerencsés összecsapás után úgy gondolja, vízszintesben biztonságosabb, az óra áll amíg össze nem kanalazzák és el nem takarítják a pályáról.

Ha a labdás játékos elhagyja az oldalvonalat, az órát ugyancsak megállítják, míg a labda vissza nem kerül a megfelelő helyre a következő akció indításához. A meccs vége felé közeledve ezt a szabályt gyakran próbálják kihasználni a vesztésre álló csapatok, hogy kevéske idejükbe minél több akciót tudjanak bepréselni. Ilyenkor akcióik jó részét az oldalvonalak felé vezetik.

Szintén megáll az óra, ha az egyik csapat pontot szerez, hogy legyen idő a védőket támadókra, a támadókat védőkre cserélni.

A fent említetteken kívül az óra akkor áll meg, ha a bírók és személyzetük hathatósabb közreműködésére van szükség az éppen lezajlott akció értékeléséhez. Itt nagyjából két szituációt lehet elképzelni. Egyrészt, ha a csapatok, illetve a bírók nem biztosak benne, de lehetséges, hogy sikerült a korábban már említett 10 yard megtétele a csapatnak. Ilyenkor behozzák a pálya szélén a megteendő 10 yardot jelölő két, lánccal összekötött narancssárga póznát és lemérik a távolságot. A másik lehetőség az, hogy valamelyik bíró lát valami gonoszságot az akció során, előkap egy sárga zsepit a farzsebéből és bedobja a pályára. Ez azt jelenti, hogy valami bántja a lelkét és azt elő is szándékozik adni egy vicces kis mozgásszínházi performansz keretében. Ezután általában a labda helyzete megváltozik az akció végén elfoglalt helyzetéhez képest.

Hát igen, lehet vitatkozni azzal, hogy ez a sok marhaság mind a foci része-e, és hogy egy frászt 60 perc egy focimeccs. Örüljünk neki, hogy nem 90. Az egész hétvégét a pályán tölthetnénk.