Ma lesz életem első amerikaifoci-meccse, ami valószínűleg sokakat nem érdekel, de ha már a médiahatalom, akkor nesztek.

15:00@Tatai út (BVSC pálya) Bp Grizzlies vs Kistarcsa Firebirds

A Grizzlies azon csapatok egyike, amelyiket az utóbbi hetekben ezen a blogon is többen megjegyeztek, mondván, minek egy újabb pesti csapat. Jelenleg negyven ember játszik itt, 6-7 főtől eltekintve mindenki tavaly decemberben (vagy azóta) kezdte, ez lesz az első bemutatkozásunk. Nekem ez nagyon fontos, nyerni szeretnék, de nem a győzelem a legfontosabb számomra, mert még nem tartok ott, annyira még nem tudom komolyan venni saját magamat. Örülök, ha sikerül lefutnom a routomat, hehe.

Én valamikor március-áprilisban mentem le először edzésre 15 éves kosaras múlttal (nekem a kosár az első, ez a második, ez a sorrend biztos sokaknak nem tetszik, ez van), mert Kalo és Piros sikerei után azt hittem, ha felém száll egy labda, el tudom kapni. Ha nem vernek agyon, akkor talán.

Az igazi lökést az Aréna foci adta, ahol Michaletzky Bálinttal sokat beszéltem az amifociról, plusz láttam, mennyire fejlődik ez a sport, milyen sok embert érdekel (cikk). Nem sokkal később az is kiderült, hogy lányok is játsszák, és amikor az 5. JJ-t nyomták, akkor csak bámultam.

A sport kultúrát, közösséget épít. Engem az amifoci csak kicsit változtatott meg, de a fiatal, 16-18 éves játékosokon látom, mennyire fontos a csapathoz tartozás, a heti két-három edzés, valaminek a része lenni.

Ha már kultúra: nem tetszik, hogy minden amerikai mintát adaptálni akarunk, mert ez egy kicsit humorossá teszi az egész kontextust, de sebaj, majd kialakul ez is.

MDI megkérdezte, miért a Grizzlikhez mentem le edzésre, mert máshol sokkal többet és sokkal gyorsabban lehetne tanulni, és ezt elhiszem neki, de engem a játék érdekel, nem akarok sztárelkapó lenni, meg akarom ismerni a játékot, tudni egy csomó mindent. Egy játékot nem csak a legmagasabb szinten lehet és érdemes elkezdeni. Ezért jó, ha minél több csapat alakul, annál többen fognak játszani. Utána kedvükre szemezgethetnek a nagyobbak, akik külföldön is játszanak (persze az edzőképzésnek óriási fejlődésen kell átesnie: amíg nem tudsz ütközni, addig szart sem érsz, nekem ez az első szabályom. Az elkapás és minden más csak bohóckodás és kurválkodás ahhoz képest.)

Az amifoci nagy sikere abban a közhelyben bújik meg csendben, hogy tényleg mindenki játszhatja, mert mindenkinek lehet találni posztot. Ez a legdemokratikusabb autoriter sport. 16 évesen a MAFC Kosársuliban a nyári edzőtáborozások után Varga Mátyás (volt szövetségi kapitány) borítékokat osztogatott savanyú arccal, minden poénkodástól mentesen. Aki borítékot kapott, annak megköszönték a játékot. 16 évesen eldőlt, hogy nem játszhatsz a kedvenc csapatodban, mivel a magyar utánpótlás a tökéletes atlétagyártásra állt rá, és minek? Nulla eredmény, viszont egy csomó fiatal életét tették tönkre. Az amifociban nincs ilyen, mindenki használható valamire

Most més fáslikat veszek a bokámra, és lassan összeszedem magam.