Tényleg nem értem! Adott egy csapat, ahol a létszám nagyjából ideális (cirka 30 fő), rendezett a háttér, amerikai edző van, és egyszer sziporkázik, másik alkalommal agyonverik. De úgy öblösen! 58-0... ez még gombócból is sok (nem is kicsit), nem hogy egy olyan csapatnak amelyik alig pár hete még 47-7-re nyert a szép reményekkel induló, azóta is az első győzelemre hajtó Szombathely Fighters ellen, majd alig kapott ki a sokkal tapasztaltabb, jobban szervezett Veszprém Wildfire-től. A szezon előtt a rájátszást lőtték be, hát az nagyon messze van! Mint írtam, egyszerűen nem értem. Sok helyen nincs "normális" (értsd: kvalifikált) edző, csak kezdemények, akikből egyszer baromi jó edző lehet. Ami kevés, mégis sokkal többet értek el, mint az ilyen lehetőségekkel érthetetlenül sáfárkodó aranyrókák.

Eszembe jutott, hogy talán nem akarnak igazán, aztán láttam őket játszani és azt kell, hogy mondjam, nem ez a baj. Aki nem hiszi, az próbáljon meg három órán át tűző napon, harminc fokban, sötét, feszülős naciban oda vissza verekedni a pályán 100+ kilós férfiakkal. Mert ők most ezt tették. Még mentek is, nem volt sírás-rívás, hiszti, rinya, küzdöttek keményen amíg a referee (fehér sapkás főbíró) le nem fújta a meccset. Eszembe ötlött még az a gondolat, talán nem veszik elég komolyan. De ez sem igaz, mert még a negyedik negyedben (0-58-as állás) is hajtottak becsülettel, figyelték edzőjük intelmeit, nem estek szét. Aki nem veszi komolyan, az erre képtelen. Az idei szezon nagyjából elúszott. Az őket lezúzó Zala és a Pécs Gringos fog a rájátszásba jutni a legjózanabb számítások szerint. De ugyan ilyen józan számítás szerint eszembe sem jutott egy 58-0. Hogy mi lesz? Nem tudom. Majd meglátjuk. Bármi is fog történni, én egy örök magyar klasszikust idéznék, aki nem tegnap kezdte az edzősködést:
"Edzeni! Edzeni! Edzeni!