A blog egyes bejegyzései révén kialakult heves, reményeink szerint építő szándékú vita nyomán arra jutottunk, hogy ideje összegyűjteni azokat a dolgokat, amelyek nehézséget jelentenek a csapatoknak, azokat a véleményeket, amelyek a jobb együttműködést és a fejlődést szolgálják, illetve a tisztánlátás végett rögzíteni azokat a tényeket, amelyek meghatározzák az egyesületek lehetőségeit. A témajavaslatokat és a véleményeket ide várjuk.

Anyagias világunk a sorozat első bejegyzése óta sem változott sokat, ezennel megvizsgáljuk, hogy pályabérlés, meccsrendezés és egyéb kiadások szintjén milyen terheket vállalnak a csapatok a hazai bajnokságban való indulással. Szeretnénk felhívni az egyes csapatok játékosainak és támogatóinak figyelmét, hogy az alább közölt számítások csak becslések. Az egyesületek gazdasági vezetésén ne kérjenek ezek alapján semmit számon, adott csapatok esetében a valós számok ettől nagyban eltérhetnek. A részletes számítások itt érhetőek el (xls).

Az „átlagosnak” kikiáltott, 50 fő tagdíjaiból gazdálkodó, rájátszásba nem jutó Divízió I-es csapatunknál az alábbi költségekkel számoltunk:

• Meccsrendezés költségei: átlagosan 2,5 hazai meccs, kb. 250e Ft/meccs;
• Utazási költségek: átlagos megtett távolság 813,8 km, 300 Ft/km;
• Edzésköltségek: 8 havi edzőpálya bérlet (150 Ft/hó), 2 fő edzőképzés (163e Ft/fő), edzőfelszerelés amortizáció (kb. 34e Ft);
• Adminisztrációs költségek: Könyvelés, egyéb adminisztráció (15e Ft/hó);
• Junior bajnokság költségei: 4 junior meccs, minimális rendezési költségekkel (kb. 90e Ft/meccs), átlagos megtett távolság 718,6 km, 300 Ft/km.

Az átlagosnak kikiáltott, 45 fő tagdíjaiból gazdálkodó, rájátszásba nem jutó Divízió II-es csapatunknál az alábbi költségekkel számoltunk:

• Meccsrendezés költségei: átlagosan 2,5 hazai meccs, kb. 250e Ft/meccs;
• Utazási költségek: átlagos megtett távolság 958,2 km, 300 Ft/km;
• Edzésköltségek: 5 havi edzőpálya bérlet (150 Ft/hó), 1 fő edzőképzés (163.000 Ft/fő), edzőfelszerelés amortizáció (kb. 34e Ft);
• Adminisztrációs költségek: Könyvelés, egyéb adminisztráció (15e Ft/hó).

Számításaink alapján így az „átlagos” első osztályú csapat közel 1,4 millió forintot (36,6%) költ edzésekre, több mint 800 ezer forintot rendezésre (18,9%), majd 500 ezret utazásra (10,8%) és úgy 180 ezret adminisztrációra (4,2%). A korábban már kiszámított 1,26 milliós szövetségi díjak (29,5%) mellett további kiadásokat nem feltételezve összesen 4,26 millió forintot kellett kigazdálkodnia az első osztályú részvételhez 2008-ban.

A másodosztályban az edzésköltségeket közel 950 ezerre (33,5%), a rendezési költségeket 630 ezerre (22,3%), az utazási költségeket 290 ezerre (10,2%), az adminisztrációt pedig 180 ezerre becsültük (6,4%). A korábban kiszámított 784 ezer forintos szövetségi díjak mellett (27,7%) a csapat összes kiadása 2,83 millió forint.

Korábban feltételeztük, hogy első osztályú csapatunk éves tagdíjbevétele 3,6, másodosztályú csapatunk tagdíjbevétele 3,24 millió forint. Biztosan számolhatunk még némi jegybevétellel is. Meglehetősen hiányos információkkal rendelkezünk arról, hogy hány látogató volt 2008-ban a meccseken. A Div I meccseinek átlagos nézőszámát így egy huszárvágással 200-ra, a Div II-ét és a junior meccsekét 100-ra becsüljük. Ez így az „átlagos” 2,5+2 meccset rendező, 800 és 500 forintos belépőket kibocsátó első osztályú csapatunk számára további 500 ezer, 2,5 meccset rendező, 500 forintos jegyárat alkalmazó másodosztályú csapatunk számára 135 ezer forint bevételt jelent.

Tagdíj
Nagyvonalúan tagdíjnak neveztük a játékosok rendszeres befizetéseit az egyesületek kasszájába. A helyzet azonban többnyire az, hogy a játékosok sportolói szerződéssel játszanak a kluboknál és nem tagjai az adott egyesületnek. A sportolói szerződés alapján szolgáltatásokat vesznek igénybe az egyesülettől (edzéslehetőség, mérkőzések, stb.), amiért cserébe egy megszabott díjat fizetnek és betartanak bizonyos szabályokat, azonban szavazati, vagy más ellenőrzési joggal nem rendelkeznek az egyesület életében.

Első osztályú csapatunk így 4,26 millió forint kiadás mellett 4,1 millió bevételhez jut, míg másodosztályú gárdánk 2,83 kiadást kell, hogy fedezzen 3,37 milliós bevételből. Mondhatnánk, hogy a hülyének is megéri másodosztályú focicsapatot alapítani, míg az menjen az első osztályba, akinek hét - nagyon pénzes - édesanyja van. A probléma a fentiekkel csak annyi, hogy nagy valószínűséggel egy játékos sem fog 12 hónapig tagdíjat fizetni, hogy 5 hónapig edzzen és játsszon 5 meccset. Éppen ezért a(z) (másodosztályú) egyesület (is) kénytelen több meccset rendezni (felkészülési meccsek, aréna tornák, stb.), illetve majd egész éves edzéslehetőséget biztosítani játékosainak.

Mindezek persze további kiadásokat eredményeznek, míg csupán csekély bevételeket generálnak az adott egyesületnek, mivel a 12 havi tagdíjakat már eleve adottnak vettük. Így mindenki számára világos lehet, hogy komolyabb szponzor nélkül egy 50 fős taglétszámmal rendelkező csapat épphogy fenn tudja tartani magát, a mozgástere erősen korlátozott.

Távolságok
A csapatok átlagos utazási költségeinek számítása közben érdekes dolgokra lettünk figyelmesek. 2008-ban hatalmas eltérések voltak a csapatok által megtett kilométerek számában. Míg a Wolves és a Titans 576, addig a Nagykanizsa 1048, a Debrecen pedig 1368 kilométert tett meg. A másodosztályban még nagyobb a szórás; az egriek összesen 452 kilométert töltöttek buszon, ezzel szemben a Golden Fox játékosai 1374, a miskolciak 1410 kilométert utaztak. Ez egyrészt köszönhető az ellenfelek egymáshoz viszonyított szerencsés, illetve kevésbé szerencsés elhelyezkedésének, másrészt annak, hogy volt, aki kétszer játszott idegenben, míg mások háromszor. A rendszer hiányossága, hogy a feljutó/kieső lebonyolításnak és a kis meccsszámnak köszönhetően ezek az eltérések hosszú távon sem egyenlítődhetnek ki.

További érdekesség, hogy amelyik csapat 1000 kilométer felett utazott 2008-ban, az nem jutott rájátszásba.