A Tennessee – Baltimore meccsen igazából csak a védelmeknek ment, a támadók nem sokat alkottak. A Titans valamivel szerencsésebb volt, illetve a labdákat jobb helyen szerezték, és jobb volt a mezőnypozíciójuk. Na persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy Collins 11 játék alatt vezette végig 80 yardon a csapatát, amivel megszerezték a vezetést a végén. Ehhez azért kellett egy roughing-the-passer büntetés is, ami életben tartotta a támadást. A 13-10-es győzelem a Titansnek 5-0-s kezdést jelent, míg a Ravensnek is van egy szép sorozata – 23 meccse nem engedtek futót 100 yard fölé. Azért az is szép.

A Kansas villant egyet a Broncos ellen, a Panthers azonban már nem kegyelmezett. A KC egész meccsen mindössze 127 yardot hozott, eladott három labdát, és az előző meccsen 198 yardot futó Larry Johnson most mindössze 2-ig jutott. Ez azért árulkodó adat. A Panthersnél eddig Stewart volt a fő futó, Williamsnek azonban most jobban ment, méghozzá 50 yardnyival jobban. Ő futott két TD-t (plusz volt egy elkapásból is), Delhomme passzolt kettőt, Steve Smith pedig feldobta a passzjátékot. A Carolina 34-0-ra nyert, és a Chiefs egyetlen öröme az lehet, hogy Tony Gonzalez megdöntötte Shannon Sharpe NFL rekordját.

A Titans nem véletlenül áll 4-0-val, idén elképesztően jók. Az sem okoz nekik gondot, hogy Young megsérült, Collins rutinja borzasztóan sokat jelent. A Ravens és a Titans védelme egyaránt nagyon erős, majdhogynem ugyanannyira, a két másik csapatrész azonban a Tennessee javára billenti a mérleg nyelvét. Heintrich nagyszerűen puntol, a returnjeik pedig ha lehet még jobbak. Offense-ben sokoldalúbbak, Flacco még csak szokja az NFL-t, míg Collins már régóta érzi. Johnson és White pedig nagyszerű párost alkotnak, ketten eddig 7 TD-t futottak. Útban az ötödik a Titansnek.

A KC hatalmas fellángolása nem tart ki a Carolina elleni meccs végéig. Larry Johnsont kell levenni a pályáról, onnantól minden meg van oldva nekik. Huard kezd várhatóan most is, bár Croyle szépen gyógyulgat. Steve Smith visszatérése megdobta a Panthers offense-ét, akik hazai pályán ledarálják a Chiefset. Ez azonban nem akadályozza majd meg Tony Gonzalezt abban, hogy a legtöbb yardot elérő TE legyen a liga történetében, ugyanis mindössze 3 kell neki ahhoz, hogy megelőzze Shannon Sharpe-ot. Az egyetlen bánata, hogy nem hazai pályán tehette meg ezt. Egyébként a két csapat eddig mindössze 3-szor találkozott, jelenleg a Chiefs vezet 2-1-re, de a Panthers most kiegyenlít majd,

Egyrészt mert nem ment nekik, másrészt, mert megsérültek. Willis McGahee a második félidő nagy részét kihagyta a Ravensnél, szerencsére őt McClain nagyon ügyesen pótolja már a szezon kezdete óta. A Steelers azonban ha lehet, még rosszabbul járt, ugyanis Mendenhall válla a második félidő legelején megsérült. Ő is, és a guard Simmons egész idényre kidőlt. Vagyis amíg Parker fel nem épül, a Steelersnek nem nagyon lesz futójátéka. Plusz most kidőlt még egy falember, vagyis itt is tovább gyengülnek. Na de akkor a meccs.

A hétvégi forduló tele volt meglepő eredményekkel és emberfeletti teljesítményekkel. Nézzük őket sorban.

A Bengals sorsa akkor pecsételődött meg, amikor kiderült, hogy Palmer nem játszhat. Fitzpatrick, a helyettese dobott három interceptiont, a hazaiak összesen 5 labdát adtak el. Ilyen statokkal pedig nem nagyon lehet nyerni, még a borzasztóan erőtlen Browns ellen sem. Anderson ugyanolyan pocsékul játszott, mint az előző három meccsen, Lewis 79 yardja már jobbnak tűnt, de az öt takeaway nélkül nem mentek volna semmire. A Cleveland 20-12-re nyert, de ha nem kezdenek sürgősen 30 pont fölé menni, akkor Anderson mellett Crennel is kezdhet aggódni az állásáért.

Például azonnal a Kansas Citynél, már ha lehet a földön hasalva még jobban pofára esni. A KC 0-2-vel nyitott a szezont, két meccs alatt két irányítót vesztett el, így jöhetett az újonc Thigpen a Falcons ellen. Thigpen pedig inkább kettőt lépett hátra, mint egyet előre, egy TD, három interception. Larry Johnson hiába hozott 121 yardot, ez bőven kevés volt az Atlanta ellen. Nekik elég volt a három megszerzett labda (egyből return TD Houston révén) ahhoz, hogy simán nyerjenek, Ryan nem erőlködött, Turner pedig kacagva futott három touchdownt. Abraham két újabb sackjéről ne is beszéljünk, három meccs alatt már hatnál jár. Egyelőre nem látom okát, hogy a Chiefs miért ne végezzen 0-16-tal, bár szurkolok nekik, hogy ez ne így legyen. A vége 38-14.

A forduló egyik óriási meglepetését a Dolphins szállította. Kétszer annyi yardot szereztek, mint a Patriots, és lényegében azt csináltak velük, amit akartak. Megfogták a futójátékot, csináltak négy sacket (hármat Porter), a támadás pedig lehet még jobban ment. Pennington ugyan nem adott TD passzt, de Ronnie Brown egy trükkös játékkal igen, emellett pedig futott négy touchdownt. Ő és Williams összesen 211 yardot futottak össze, ami bőven elég volt a 38-13-as sikerhez. Ráadásul ezzel véget vetettek a Patriots 21 meccses győzelmi szériájának.

A Seattle-nek pont egy Rams szintű csapat kellett a magára találáshoz. Julius Jones és TJ Duckett végre szépen dolgoztak, így Hasselbeck megengedhetett magának némi pihenőt. Három TD-t hoztott a két futó, az irányító meg egyet. Bulger egy TD-egy interception mérleggel zárt, de az offense-ük kezd tényleg csak Steven Jacksonból állni, most is csak ő teljesített értékelhetően. Ő pedig kevés. A Seahawks 37-13-es győzelme semmilyen szempontból nem meglepő, innen már talán felfelé mennek a seattle-i legények.

A Colts és a Jaguars nagyszerű csatát vívott, a gyengélkedő támadófalak meccsén a Jacksonville-é vizsgázott jobban. Fred Taylor és Maurice Jones-Drew 228 yardot szerzett, ami viszont a legszebb az egészben, hogy mindössze egy TD-t vitt az offense. 41 és fél percet volt náluk a labda (a második félidőben a Coltsnál mindössze négyet), szétfutották a pályát, de a vége nem ment, Scobee lábára háromszor is szükség volt, egyszer 4 másodperccel a vége előtt – ezzel nyertek. Persze Mathis interception return TD-je sem jött rosszul 61 yardról. És még így is ment. Akinek tehát van két jó futója, tudja, mit kell csinálni a Colts ellen. A vége 23-21 a Jaxnek.

Kedvenc jégkorongos blogunkon, a Bodicseken olvastam, hogy T. Szerző, quitz azon nyafog, hogy nincs még NHL-szezon, és ezért helyette NFL meccsre megy Minneapolisban. Írtam neki, ő meg küldte a csodálatos, képekkel ellátott beszámolót. Cserébe mi is írunk, ha hokira megyünk.

Itt vagyok Minneapolisban, ahova ha nem küldenek, sosem jövök. Ehhez képest a város teljesen rendben van. Az egyetemen nagy a pörgés, a helyi múzeumban három órát bolyongtam, és csak a végén vettem észre, hogy elfáradtam. A kocsmák, éttermek tele, a helyiek elég közvetlenek. A fenyegetések ellenére még ma is 25 fok volt. Nekem egy dolog hiányzik innen, és az a hoki. A Minnesota Wild csarnokában tartott Republikánus Nemzeti Konvenció miatt ugyanis később kezdődik itt pár nappal az előszezon. Minneapolis már majdnem Kanada, mégis a baseball és a foci mellett kevés hely jut a hokinak. Főleg a foci miatt, mert az nagyon megy. A Vikingek tavaly 8-8-cal végeztek. Persze ezt a sportot jó quarterback nélkül nem lehet sikeresen űzni. Az meg nekik nincsen. Lehet, hogy Minneapolis népe az egyetlen NFL csapattal rendelkező város, ahol nem a QB mezéből adják el a legtőbbett, hanem a 28-as számmal játszó running back, Adrian Peterson mezéből.

Bevallom, a MNF-meccs bizonyos részeit többször visszapörgettem, mert egyszerűen nem hittem el, amikor az első negyedben TO emelkedett 120 centit egy labdáért. Az, hogy Romo passza a kezébe esett 72 yard után, hát ez van, ezt gyakorolják minden nap.

A dallasi Felix Johnson  98 yardos visszafutása egyszerűen csodálatos volt, főleg, hogy az újoncnak két labdaértinéséből két TD-je van már, nem rosz kezdés. Ha már újonc: a Philadelphia Eagles szerencsétlen hülyéjét, DeSean Jacksont meg remélem partivssal verik bucira a hülyeségéért, és talán élete végéig mosni fogja Westbrook edzés cuccát, amiért kimentette a szarból a fejesével.

Korábban említettem, hogy az egyik legnagyibb játék a hétvégén a Coltstól érkezett: Peyton Manning 58 yardos passza után az elkapót, Anthony Gonzalezt már majdnem levitték a földre, de ő továbbpasszolta Reggie Wayne-nek, akit a gólterülettől egy yardra vittek le.

A top10 play között rengeteg nagy játék van, interceptionök, visszafutások és a világ legszerencsésebb és legkoncentráltabb TD-je Holt úrtól.

Hollywood sem írhatott volna jobb forgatókönyvet, hiszen lényegében itt aztán minden volt. Kezdett az Eagles egy Akers mezőnygóllal, amire válaszul jött az Eagles secondaryjének mattolása – Romo 72 yardos passzt nyomott Owens kezébe. A Sasok csak szépíteni tudtak egy újabb Akers rúgással, amit követően Felix Jones megmutatta, hogy miért is ő az egyik leggyorsabb játékos az NFL-ben. 98 yardos kickoff returnje során senki sem érte utol, így az első negyed két Philly mezőnygólt és két elképesztő Cowboys touchdownt hozott.

Még az első negyedben szerezte meg Samuel azt az interceptiont, amit a másodikban Westbrook egy TD elkapással váltott pontokra. Romo interceptionje érdekes helyzetből született, egy olyan szökést adott elő, mint Manning a Super Bowlban, ő azonban miután megszabadult a védőktől rosszul célzott és Austin helyett Samuelt találta meg. És ha ez nem lett volna elég, Romo csinált még egy szarvashibát. Az egész egy 5 yardon megfogott returnnel indult, amire Curtis false startja -2 yardot tett rá. Romo elejtette a handoffot, majd felkapta a disznóbőrt az end zone-ban és megpróbált kifutni, ám még bőven a célterületen belül Dawkins kiütötte kezéből a labdát, amire Gocong vetette rá magát, így TD a Philadelphiának. A Dallas szűk 20 másodperc alatt kapott 14 pontot. A következő drive-ban azért megemberelte magát a Dallas irányítója, és Owensnek adott TD passzával visszavették a vezetést. Ezt követte egy szarvashiba a másik oldalon, az újonc DeSean Jacksontól. Elképesztő passzt kapott McNabbtől, teljesen egyedül mehetett az end zone-ig, azonban a labdát még a gólvonal előtt elengedte a nagy ünneplés miatt, szerencséjükre azonban maradt náluk a támadás joga. 1 yardról Westbrook szerzett repülésből TD-t, így az előny megint a Phillynél volt. A szünet előtt jött még 1-1 field goal.

A győzes T

A harmadik negyed mindössze egy pontszerzést hozott, Romo passzolt Barbernek, de ezen kívül sok említhető nem volt, az idő gyorsan ment. A negyedik negyed azonban rögtön pontokkal indult, Westbrook ismét egy goal line szituációt oldott meg, így újra az Eagles ment, most épp 37-31-re. A hazaiaknak égető szükség volt a pontokra, előbb Folk értékesített egy mezőnygólt, majd egy megszerzett fumble után Romo egészen a gólvonalig vezette csapatát, innen pedig egyszerű dolga volt Barbernek. A fordítás után a Philly mindent megpróbált, de a Cowboys kitartott, az utolsó Eagles támadás alatt például kétszer is sackelték Donovant. A vége így maradt 41-37 a Cowboysnak, akik egy csodás meccset nyerhettek meg.

És akkor a számok. Romo a gyenge kezdés után 312 yardig jutott, Witten volt a kedvenc elkapója, mégis Owens szerzett két TD-t elkapásból. McNabb most nem ment 300 yard fölé, de DeSean Jackson megcsinálta kétszer egymás után a 100 yard fölötti meccset, és ha még a TD-t sem rontotta volna el… Jackson egyébként 1940 óta az első elkapó, aki két 100+ yardos meccsel kezdi a karrierjét. Akkor ez Don Looney-nek sikerült, szintén az Eaglesben. Westbrook összesen 3 TD-t szerzett, és a futás és elkapás együtt nála is 100 yard fölött volt. A Dallas négy sacket osztott ki, az Eaglesnek egy sem sikerült.

Parádés meccs volt elképesztő izgalmakkal, de ezt lassan már garantáltnak is vehetjük, ha az Eagles és a Cowboys játszik egymás ellen.